Mai napomon a modellt pasztell ceruza hiányában nem szemből rajzoltam, hanem hátulról. Nagyon tetszettek a fények is.
Nem tudom, hogy a műtermi atmoszféra vagy a háttérben lévő nagy tükör fogott-e meg jobban a gyönyörű póz és beállítás mellett.
Az alábbi kép készült el:
Mai napon Alakrajzon egész alakos aktot készítettem pasztellel egy igazán nagyszerű modellről.
Mitől is nagyszerű? Nem egyszerű a megadott idő alatt tényleg mozdulatlannak maradni, végig tartani a kiválasztott pózt és szünetet követően pontosan visszaülni a korábbi beállítás szerint úgy, hogy minden részlet, minden kis mozzanat és gesztus visszajöjjön. Arról nem is beszélve, hogy az erős megvilágítás kihoz minden kis különbséget, mert pár centi jobbra vagy balra és egyből máshova és más módon esnek a fények és árnyékok.
Ráadásul egy befelé lejtő, süppedős fotelbe a sok drapéria közé újra beülni nem kis kihívás.
A rendelkezésre álló időm 3*45 perc volt, ami nem csak a modell, de az én helyzetemet is nagyban megnehezítette, színes kép lévén.
Ugyanazon idő neki egyre többnek tűnhetett, nekem pedig ettől ellentétesen, egyre kevesebb érzetet keltett.
50*70 cm-es fekete kartonra dolgoztam pasztellkrétával, az archoz nagyrészt pasztellceruzát használtam.
És a kép, melyhez segített Tamás korrektúrája és a tanácsai:
Kedves Ismerősöm kérésére készült eddigi legnagyobb, 90*200 cm-es képem néhány részlete:
