Kalmár Szilvia: december 2021

Változás

A gyermekkor meghatározó az ember életében. Érdekes látni, hogyan változunk az évek során.

Az alábbi grafit rajz ezt a változást is jól érzékelteti.

Gyönyörű a 'modell', öröm volt rajzolni.

Karácsonyi manó

A maszkok festése és a karácsony szelleme teljesen megihletett. Ha már a rajz és a festés nem megy jelenleg, mindenképpen szerettem volna valamivel lekötni magam.

A karácsonyi manó készítés mindig is a nagy terveim között szerepelt.

Mivel beszerző körútra idén nem tudtam elmenni, az itthon talált dolgokból kellett valamit kitalálnom.

Akkor jutott eszembe, hogy mivel a korábbi években készített ajtódíszemet szeretném idén is használni, ahhoz készítek kiegészítést, mindenképpen az újrahasznosítás jegyében.

Ekkor jött a tervezés, mely számomra az egyik legizgalmasabb rész. Az ötletelés nekem szó szerinti „brainstorming”-ot jelent. Csak úgy cikáznak ilyenkor az ötletek és gondolatok a fejemben, újabb és újabb megoldások, képzetek és részletek kerülnek előtérbe.

Sok esetben ezen a ponton abba is marad a történet, de, az ötletelést ezúttal a tettek is követték.

Előkerültek az épp kidobástól megmentett papírhengerek, flakonok, maradék anyagok, kellékek.

A manó cipőjét nagyon jó volt elkészíteni, a hengerekből lettek a lábak, melyeket egy szétvágott és megvarrt zokniból készített harisnyával vontam be.

A testéhez szükségem volt műanyag flakonra, épp volt egy itthon, ami még nem került kidobásra. Ez szinte két okból is ritkaság számba megy, egyrészt, mert főként csapvíz fogyasztók vagyunk, másrészt, ha van is itthon üdítő, amint elfogy, azon nyomban összeroppantásra szokott kerülni és a szelektívben végzi. Most bizonyára megérezhettük, hogy nagyobb dolga lesz a nevezett flakonnak.

Rá kellett jönnöm munka közben, a flakon az elképzeltnél is hamarabb képes elolvadni a ragasztópisztoly puszta érintésétől is, így nagyon vigyázni kellett vele.

A ruháját, az ingjét és a sapkáját kézzel varrtam. Haja fonalfonatból készült, orrához hungarocell gömböt vontam be anyaggal.

A sapkája végén a bojtot, kislányomnak köszönhetem. A saját sapkájáról korábban levett bojtot ajánlotta fel a manó részére, aki szíves örömest el is fogadta.

Magában kevésnek tartottam a manót, így arra gondoltam, kellene neki egy ház is, ami méreteiből adódóan nehezen kivitelezhetőnek tűnt.

Mivel korábban kaptam ajándékba néhány falapot, ezek ihletésével maradtam csak a manó ajtajának elkészítésénél. A falapot nagyrészt festettem. (Ez utóbbi elég viccesen nézett ki, a padlón fektetve, felpóckolva, de azért sikerült! 😊)
A felső részt, mivel nem akartam méretre szabni, száraz növényekkel díszítettem.

Az ablakot kis fapálcikákkal raktam körbe és lefestettem.

Az ajtódíszhez gyékényből készítettem a koszorút és az ajtónyitót. A koszorú díszítésére felhasználtam a tavaly készített manócskát.

Az ajtópántok is megfestésre kerültek.

A lábtörlőhöz nem találtam semmi elképzelhető anyagot, végül szivacslapot ragasztottam és festettem le, bár ez utóbbi műveletet nem volt könnyű megvalósítani a szivacs felületén, csak szívta és szívta magába a festéket.

Bár jó sok óra elment a megvalósítással, de igazán izgalmas kikapcsolódás volt, melyet a kis részletek kidolgozása még változatosabbá tett.

Maszkok festése

Ha már az élet úgy hozta, hogy hosszú időre járásképtelen lettem, - mely remélem, végre hamarosan megoldódik -, elvállaltam segítség képen Kadafalva közössége által, Galgóczy Zsolt szervezésével és ötletei alapján készített Betlehem maszkjainak festését.

Mivel a hozott papírmaszkokat fekve, a padlón felpóckolt lábbal is könnyű volt festeni és nem volt szükség hozzájuk túl nagy koncentrációra sem.

Először azt sem tudtam, hogyan álljak neki, de azután a maszkok látványára egyből szárnyalni kezdtem az ötletektől, gondolkodtam, terveztem,

Szerencsére testvérem segített a hozzávalók beszerzésében, köszönet érte. (úgymint alapozó, lakk, stb.)

A papírmaszkokat lealapoztam, a szemeken sokat kísérletezem, hogyan készíthetnék a kivágások helyére íves szempárt, de a végén sikerült megoldanom.

A maszkok festésénél a kialakított formákat, vonásokat kénytelen voltam követni, de ahol tudtam, azért kicsit módosítottam ezen az árnyalatokkal.

A festést a lakkozás követte, Matt lakkot vetettem, de használat után rájöttem, az emberi arc nem ennyire matt! Így, mivel fényes lakkom nem volt, a szemeket és a fényesre szánt részeket átkentem decoupage lakkal, attól újra fénylővé váltak.